A kommunizmus áldozatainak emléknapja – február 25.
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás


Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKgP) főtitkárát (a fényképen) 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen a megszálló szovjet katonai hatóságok, és a Szovjetunióba hurcolták, ahol több évet raboskodott.

 

Magyarországon először 1919. március 21. és augusztus 1. között volt bolsevik típusú proletárdiktatúra. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt országosan mintegy 300 embert végeztek ki és több ezer személyt zártak börtönbe, vagy internáltak politikai okokból. Szolnokon 1919-ben a legtöbb áldozat halála Szamuely Tibor nevéhez köthető, aki a kommün forradalmi rögtönítélő törvényszékének elnökeként számtalan embert ítélt halálra, nemcsak itt, de az ország más pontjain is.

 

A második világháború után a szovjet hadifogságba esett magyar katonák számát négyszázezerre teszik, további kétszázezer civilt pedig kényszermunkára, „málenkij robot”-ra vittek avagy internáltak. A népbírósági törvény alapján több tízezer embert állítottak bíróság elé, közülük 1945 és 1950 között 189 személyt végeztek ki. Kitelepítettek mintegy kétszázezer németet. B-listáztak, tehát állásától megfosztottak több mint nyolcvanezer embert.

Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során körülbelül 35 ezer személy ellen folytattak le eljárást, több mint 20 ezer főre róttak ki szabadságvesztést, 229 esetben hajtottak végre halálos ítéleteket, amihez hozzáadhatók a fegyveres harcokban elesettek ezrei. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1957 májusáig 182 ezren emigráltak Magyarországról.

 

Az 1956-os Szolnok megyei események egyik kiemelkedő alakja Dancsi József volt. 1956. október 26-án a személyét övező bizalomnak és tiszteletnek köszönhetően őt választották meg a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elnökének. Jórészt Dancsi higgadtságának, jó szervezőkészségének és erélyes intézkedéseinek köszönhető, hogy november 4-ig a helyi viszonyokat a viszonylagos nyugalom és biztonság jellemezte. Megszervezte a közellátást, a munkaerő átcsoportosításával a létfontosságú üzemekben a termelést és állandó kapcsolatot tartott a szovjet csapatok helyi parancsnokával, s ezzel megakadályozta a fegyveres összetűzés kialakulását. Dancsi Józsefet a forradalom leverése utáni átmeneti időszakban, 1956. november 9-én Szolnok Város Tanácsa elnöki feladatainak ellátásával bízták meg. Tisztségét 1957. január 31-ig töltötte be. Bár a Kádár-kormányt sohasem ismerte el, november végén a rádióban a szolnoki munkásokat a sztrájk beszüntetésére szólította fel. Lépéseket tett a közlekedésmérnöki egyetemi kar megszüntetése ellen is, ám a helyi értelmiségiek által támogatott akció nem járt eredménnyel. Hiába törekedett mindvégig kompromisszumokra, 1957 áprilisában letartóztatták és szervezkedésért nyolc év börtönre ítélték. 1962-ben amnesztiával szabadult és a szolnoki MÁV uszodában néhány évig karbantartói munkakörben dolgozott. Dancsi József személyében az 1956-os forradalom legjelentősebb Szolnok megyei alakját tiszteljük.

 

Bár 1961 után már nem végeztek ki politikai foglyokat, a kádári konszolidációt követően is történtek bebörtönzések, továbbra is működtek a mindent behálózó állambiztonsági szervek. A politikai rendőrségnek a kommunizmus négy évtizede alatt egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer kollaboráló ügynöke lehetett. Sokan közülük maguk is a kommunizmus áldozatai, akiket zsarolással, fenyegetéssel kényszerítettek együttműködésre. E mellett az elkövetők maguk is sokszor áldozatokká váltak, így például Rajk Lászlóra, vagy épp Nagy Imrére saját elvtársaik mondták ki a halálos ítéletet. Ugyanakkor az 1956-os forradalomban a Nagy Imre kormányban miniszterséget vállaló Kovács Béla, akinek korábbi elhurcolása a mostani emléknap dátumát meghatározó eseménnyé vált, a forradalom leverését követően 1958-tól 1959-es haláláig országgyűlési képviselőséget vállalt a kiépülő Kádár-rendszerben.

 

A kommunizmus áldozatainak számát nemzetközi viszonylatban százmillióra teszik, amelyből 65 millióan Kínában, 20 millióan a Szovjetunióban lelhették halálukat. Észak-Koreában és Kambodzsában 2-2 millióra becsülik az áldozatok számát. Utóbbiban a Pol Pot vezette diktatúra szűk négy év alatt a lakosság egynegyedét pusztította el éheztetéssel és kínzással. A különböző szörnyűségeket nehéz rangsorolni, hiszen az egyéni tragédiák összesítve statisztikai számadatokká alakulnak. De a történelemből nem csak a szépre, a dicső pillanatokra kell emlékeznünk, hanem a szomorú eseményekre is, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.

 

 

A kommün áldozatainak

1934-ben felállított emlékműve

a szolnoki Tisza Szálló árkádsorában.

A kommün áldozatainak

jelenlegi emlékműve

a Szolnoki temetőben.

Dancsi József 1957-es

letartóztatásakor készített fényképe.

 

„Pufajkások” Kunszentmártonban.

 

 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo