Január
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

A doni katasztrófa


1943. január 12-én indult meg a Vörös Hadsereg offenzívája a Don-kanyarban állomásozó magyar haderő ellen. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonáiból és munkaszolgálatosaiból (a hadseregben 1942 áprilisa és az 1943-ban történt hazatérés között kb. 250 ezer katona szolgált) 42 ezer ember halt meg vagy tűnt el, 27 ezren szovjet fogságba estek, 28 ezren pedig harci vagy fagyási sérüléseket szenvedtek.

 

A megemlékezéshez az alábbi írásból közlünk részleteket:

BABUCS Zoltán: Jászsági „pocsolyakerülő” honvédek a Donnál. A jászberényi m. kir. 32/III. honvéd gyalogzászlóalj története (1942/1943.) In: Zounuk 17. Szolnok, 2002.

 

A zászlóalj búcsúztatása Jászberényben (1942. június 28.)

„A zászlóalj bevagonírozási parancsa június végén érkezett meg. 1942. június 28-án, az akkori honvédnapon a város főterén felsorakozott honvédeket - akik már a zászlóalj anyagi készletének bevagonírozásával foglalkoztak - Dr. Pénzes Sándor polgármester, Koritsánszky-Koháry Endre alezredes, állomásparancsnok (a jászberényi m. kir. 31. önálló harckocsi zászlóalj parancsnoka) búcsúztatta.

A 2. gyalogezred parancsnoka, vitéz Oszlányi ezredes az alábbi szavakkal indította el a mieinket: „Kísérje a magyarok Istenének áldása fegyvereiteket. Legyetek méltók elődeitekhez. Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig”. Márton alezredes pedig így zárta elköszönő beszédét: „A katona szíve este mindig haza gondol. Gondoljanak ránk az itthon maradottak is, hogy legyen erőnk. Mert most dől el, hogy lesz-e ima az Isten templomában, lesz-e családi élet, lesz-e nagy, boldog Magyarország. Itt a világháborús hősök emléke előtt ígérem, hogy mindig teljesítjük kötelességeinket az Istenbe vetett hittel és égő hazaszeretettel”. (129.p.)

 

A kiszállítás

„Útvonaluk hosszabb volt az átlagosnál, Szlovákián - az ország területén zárt vagonokban utaztak, valamint bevonták a legénységtől a muníciót - és Lengyelországon keresztül jutottak el Kursk-ig vasúton, ami kb. 8-10 napot vett igénybe az alábbi útvonalon: Érsekújvár - Galánta - Trencsén - Zsolna - Jablonkai-hágó - Katowice - Kielce - Warso - Bialystok - Grodno - Wilnius - Daugawplis - Polock - Witjebsk - Smolensk - Orel és Kursk. A zászlóalj az utolsó kiszállítási lépcsőben szerepelt, mint a miskolci VII. hadtest alakulata. A zászlóalj a 23. könnyűhadosztály alárendeltségében lévő 21. gyalogezred kötelékébe tartozott (32/1., 32/IIL, 21/111. zászlóaljak). A zászlóalj a város előtt, a nyílt mezőn rakodott ki. Kursk mellett pár napig voltak beszállásolva, méghozzá elhagyott német bunkerekben, több alkalommal kaptak ellenséges repülőgép támadást, melyek az ijedtségen kívül nem okoztak kárt.

Innen verejtékes gyalogmenetben érték el Ssaguny-t július 9-én (a hadtest többi alakulatát is részenként indították a beérkezést követően a Don vonalához), mely településtől nem messze már a Don hömpölygött. A zászlóalj utolsó alegységei július 28-án foglalták el kijelölt helyüket”. (132.p.)

 

Csatározások a Don mentén (1942. augusztus-október) 

„Augusztus folyamán kapta meg a parancsot Neszmélyi főhadnagy, hogy századával és másik két gyalogos századdal - más zászlóaljtól vezényelve - számolja fel az előttük lévő kiszögellésbe beásott szovjet egységeket. A vállalkozást megelőzően tüzéreink zúdítottak tüzet a kérdéses területre, s igencsak alapos munkát végeztek. Honvédeink csatárláncban, puskavégre tűzött bajonettel foglalták el a területet. Számos fegyvert (gránátvetőket, golyószórókat, puskákat, lőszert) zsákmányoltak. Az oroszok vesztesége kb. 20 halott és 8 fogoly volt, a többi a Don túlpartjára úszva menekült vissza. Saját veszteség két sebesült volt, az egyik nyak-, a másik comblövést kapott - mindketten hamarosan felépültek. Csupán a földnyelv egy részét vették be 200­300 m mélységben, a többi az ellenség kezén maradt, ahonnan a későbbiek folyamán zavarták a jászberényiek védelmi vonalát”. (134.p.)

 

Az első halott

„A legénység soraiból elsőként a jászberényi születésű Fábián Rigó András honvéd halt hősi halált. Az egysoros mélységű lövészárok mögött Sirokij-ban augusztus végére megérett az alma, s a honvédek, a szegényes, íztelen német kosztot feljavítandó, le-lejárogattak gyümölcsöt és krumplit szedni. Sokuk ekkor sebesült meg, vagy esett el a szovjet lövedékektől és aknáktól”. (135.p.)

 

Az időjárás 1942-1943 telén

„A téli állások kiépítésére 1942. szeptember 16-án kapták meg a parancsot, s már 1942. október 22-én lövészárkaikat hótakaró borította, a kemény mínusz 30 fokos hideg decemberben köszöntött be. A hazulról hozott mundér nem védett eléggé a farkasordító hideg ellen - illetve ezek jó része a folytonos igénybevétel miatt erősen elnyűtté vált -, ezért a legénység december közepén a köpenye fölé irhamellényeket és füles irhasapkákat, illetve érmelegítőket kapott, de az őrszolgálatot még így is csak állandó mozgás mellett tudták ellátni. „ ... kb. minden 10. honv. lett ellátva nemezcsizmával és a leg-nek 1942. december havában kiosztott 2. pár bakancs nem volt elegendő nagy általában ahhoz, hogy azokban a téli kapcát is lehetett volna csavarni”.

A fegyverzet nagyobb hányada befagyott, csak nagy nehézségek árán lehetett azokat használhatóvá tenni. „A nagy hidegben a gyal. töltény nem sül el. Ennek következtében sem a puskát, sem a golyószórót, sem a géppuskát nem lehetett használni. A német av-ők-nek (aknavetőknek - BZ) az első lövésnél megrepedt a csöve, a nagy hideg következtében. Ugy a távb. mint a rádiónál a membrán lemez mindjárt odafagy, amiért nem használhatók”. (139.p.)

 

Áttörés ás visszavonulás – 1943. január 

„A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én indította meg offenzíváját a 2. magyar hadsereg térségében, de a 32/III. és a 21/III. zászlóalj15 kmszéles védelmi övezetében, Kolowert - Korabut térségében csak január 17-től szabadult el a pokol, bár január 12-től védőharcokat vívtak állásaikban, illetve járőrvállalkozásokat hajtottak végre, hogy az ellenség hátrahelyezett új védőállásait felderítsék.

A január 14-én Schuschje-nél áttört és részben déli irányba nyomuló szovjet 219. lövészhadosztály célja a magyar 19. és 23. könnyűhadosztályok átkarolása és megsemmisítése volt. Miközben a magyar arcvonal megroppant, a két hadosztály még mindig a Donnál állt, s félő volt, ha nem kapnak időben visszavonulási parancsot, mind odavesznek”

„Január 17-én, vasárnap hajnali fél 3-kor a m. kir. 2. honvéd hadsereg parancsnoka elrendelte a VII. hadtest visszavonását Karpenkowo-n át nyugatra.

17-én délután 13.30-kor egy lovas hírvivő hozta a felsőbb parancsot: a 32/III. zászlóalj a szürkület beálltával vonuljon vissza - de minden szakaszából egy-egy raj maradjon hátra leplező járőrnek, akik másnap hajnali 4-kor visszakozhattak - Perewalnája nyugati magaslataira”.

„19- én az ezred rendezte sorait, embereit pihentette. Másnap hajnali 4-kor riadót rendeltek el. A 21. gyalogezred parancsba kapta, hogy a Stepanowka-ra betört ellenséget vesse vissza, s a községtől északkeletre húzódó dombvonulatot tartsa az olasz csapatok visszavonulásáig.

Stepanowka községben erős ellenséges tüzérségi és gyalogsági tűzfüggönybe került az ezred, emellett páncélosok is betörtek a településre. A biztosításra kirendelt századok gyülekezése az ellenséges tűz miatt meglehetősen nagy veszteségekkel történt. A zászlóalj vonatanyaga - legyengült lóállománya és a hófúvás miatt - a szovjet lövegek célpontjává vált. A jászságiak ekkor kapták a parancsot: vegyék birtokba a község nyugati szélét szegélyező magaslatokat, fedezzék az olasz csapatrészek visszakozását 12 óráig. Erősítésként egy alpesi század is velük harcolt, de hamar cserbenhagyták a küzdőket. Az ellenséges nyomás (kb. 2 zászlóalj, 6-8 páncélos) kivetette állásaikból a zászlóaljat, amely Postolalyj irányába hátrált.

Ezen a napon személy veszteségük kb. 30%, anyagi 80 % volt. Vágó százados harctudósításában olvashatóak az alábbiak: „Jelentem, hogy a 21. gye. zöm ezen ütközete az olasz erők szempontjából kimagasló jelentőséggel bírt és a magyar fegyverek becsületét szövetségeseink előtt nemcsak megmentette, és gyarapította, hanem az ezred csaknem önfeláldozásig megvívott harcával az olasz erők zömének rendezett gyülekezését és vivon-át s feltehetően az egész további kitörési harcok sikerét tette lehetővé”. (143-148.p.)

 

Értékelés

(...) a közel két hetes erőltetett - rendkívüli időjárás- és harcviszonyok miatt - menet a zászlóalj harcértékét jelentősen lecsökkentette, emberveszteségük 60%-os volt, (A 21/III. és a 32/III. zászlóalj együttes létszáma ekkor 20 tiszt és 600 honvéd volt) kézifegyvereik közel 70%-a, nehézfegyverzetük 100%-a megsemmisült.

(...)

Romny-ban, 1943. február 21-én került kiadásra az a hadosztály­parancsnoki parancs (Vargyassi Gyula vezérőrnagy, hadosztályparancsnok), amely az alábbiakat mondta ki: „A hadosztály egy hónapos kemény harc után, a reá rótt feladatot megoldva, 11.20-i kezdettel, szervezetszerű egységeire tagozódik és a részek elvonulnak ... A hadosztály egy hónapon át a legmostohább körülmények között, az elképzelhető legzordabb téli időjárási viszonyok mellett minden reá eső harcászati feladatot elismerésre méltó módon végrehajtott. Gyenge felfegyverzés, leromlott eü. állapotú, kimerült harcosok, sokszor megoldhatatlan ellátási helyzetek, s nem utolsó sorban a gyakori lehangoló környezeti lelki hatások ellenére is vitézül harcolt és a szövetséges német haderő előtt ismét megmutatta a magyar fegyverek értékét ... A nagy teljesítményekért, az elért eredményekért, a rendíthetetlen helytállásért minden, a harcokban kipróbált alárendeltnek a Legfelsőbb Szolgálat nevében dicséretet mondok”. (151-152.p.)

A 21. gyalogezred ezredsegédtisztje így összegezte tapasztalatait: „Sikertelenségről a 21. gye-el kapcsolatban nem lehet beszélni, tekintettel arra, hogy a 21. gye. feladatokat kapott, és azokat 100%-ban teljesítette. Hogy mégis csaknem teljesen megsemmisült, ennek oka az akkori általános helyzetben (erők fokozatos kivonása és felaprózása) és nem a 21. gye. alakulataiban keresendők”. (155.p.)

 

A hazatért zászlóalj itthoni fogadtatása (1943. május 23.) 

A Hősi Szobor előtt felsorakozott csonka zászlóalj létszáma is mutatta, mennyire álltak helyt a 32-esek, hiszen alig 250 lesoványodott, kimerült honvéd tért vissza a doni pokolból - mint fentebb írtuk, anyaalakulatuk ekkor már megszűnt létezni.

Vasárnap délelőtti ünnepségen a felekezeti miséket követően Dr. Pénzes Sándor polgármester üdvözölte a város hazatért fiait: „Tudjuk, hogy az eltelt tíz hónap alatt a Don mentén milyen hatalmas küzdelemben álltátok meg vitézül a helyeteket. Most, amikor dúló csaták után visszatértetek a hazai földre, ez a forrón szeretett föld túláradó szeretettel és megbecsüléssel ölel keblére mindnyájatokat. Küzdelmetek nem volt hiába való, mert a haza földje így elkerülte az ellenség pusztításait”.

A zászlóalj kitüntetési statisztikája az alábbiak szerint alakult: a Magyar Éremrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal két tiszt kapta meg:

Berencsváry Gyula főhadnagy (f) és Bodrogi Pál hadnagy (t). A Kormányzói Dicsérő Elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Bronz Érdemérmet (Signum Laudis) a hadiszalagon a kardokkal 5 tiszt érdemelte ki: Neszmélyi Endre és Liker Pál (eltűnt) főhadnagyok, Csák László (t) hadnagy, Szabarl István (t) és Várkonyi Ervin zászlósok.

„Az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért” a Magyar Legénységi Nagyezüst Vitézségi Érmet 2 (közülük 1 hősi halott), a Magyar Legénységi Kisezüst Vitézségi Érmet 15 (közülük 1 hősi halott), a Magyar Legénységi Bronz Vitézségi Érmet 95 altiszt, tisztes és legénységi állományú honvéd érdemelte ki (közülük 10 hősi halott). A Magyar Bronz Érdemérmet a hadiszalagon 1 tisztes, a Honvéd Vezérkar Főnökének Okirati Dicsérő Elismerését 1 tisztes kapta meg”. (152-153.p.)

 

Összeállította: Bojtos Gábor levéltáros

 

Ajánlott irodalom:

Könyv:

  • Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp., 2005. 156-228.p.
  • Soós László doni naplója és levelezése. 1942-1943. AJász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár közleményei 10. Szolnok, 2007.

 

Mozgókép:

  • Krónika (1982) 1-25.rész – Rendezte: Sára Sándor.
    „Aki élve maradt és emlékezik, valami elképesztő és megrendítő részletességgel teszi: minden emlékképe vakítóan éles maradt”.
    Minden idők egyik legnagyobb magyar dokumentumfilmje.

 

Honlap:

 

A megyei sajtóból:

Jászvidék 1942. 10. 03. Jászvidék 1942. 10. 17.
Törökszentmikós és Vidéke 1942. 11. 04.       Szolnoki Utász Nemzeti Jövőnk 1942. 11. 10

 

Szemelvények a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1943. január 13. számából:

  

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1943. február 10. – Hősi halált halt Csukás Kálmán alezredes

 

Törökszentmiklós és Vidéke

1943. 01. 13.   

   Jászvidék 1943. 04. 03.       Jászvidék 1943. 05. 01.

 

A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály adatbázisából:

 

 

 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo