Jász-Nagykun-Szolnok megyei kuláklisták 1950-ből

 Az Országgyűlés 2012-ben június 29-ét (Péter-Pál napját, mely a hagyomány szerint a betakarítás kezdetét jelentette) a kuláküldözés emléknapjává nyilvánította. Ezen alkalomból, az áldozatokra emlékezve, segítendő a téma professzionális és családtörténeti kutatóinak munkáját, közzétesszük a Szolnok Megyei Tanács Pénzügyi Osztály 92. raktári szám alatt összegyűjtött, nagyrészt 1950-ben keletkezett települési kuláklistáit.  Természetesen a levéltár őrizetében lévő iratok között ezen túlmenően is találni, ettől eltérő időpontokban keletkezett listákat, avagy eltérő célzattal, pl. adóhátralékokat rögzítő, de szintén a kuláküldözés témájához kapcsolódó dokumentumokat. Választásunk a közzétételkor azért esett ezen 1950-es dokumentumokra, mivel egy adott időpontból a megye valamennyi településére vonatkozóan átfogó pillanatfelvételt nyújtanak. Terveink szerint a most beszkennelt dokumentumok adataiból egy későbbi időpontban kereshető adatbázist is szeretnénk összeállítani, illetve tervezzük azt is, hogy az interneten hozzáférhető állományt tovább bővítve a kitelepítettekről felvett korabeli listákat is közzétegyük.

 

A kuláküldözésről:

A második világháborút követően a nagybirtokos földesúri osztályt már az 1945-ös földosztás keretében felszámolták, értve ez alatt gazdasági létalapjuk megsemmisítését, a nagybirtokok felosztását. Ám a kiépülő kommunista diktatúrának 1948-at követően is szüksége volt egy vidéken jelenlévő ellenségképre. Ez az osztályellenség a közép- és gazdagparaszti réteg lett, mely a földnélküliek munkáját is felhasználva művelte meg földjét, s szaktudása, gazdasági felszerelései révén nem csak családja ellátására, hanem árutermelésre, mezőgazdasági termények piacon történő értékesítésére is törekedett.

Előbb a 15 holdfeletti földterülettel és 150 aranykoronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkező parasztok minősültek kuláknak. Mivel ebbe az eredeti kategóriába a tervezettnél sokkal több középparaszt is beleesett, mely így túlságosan széles társadalmi réteget fordított volna szembe az állampárttal, 49-ben ezt a határt felemelték 25 holdra és 350 aranykorona feletti kataszteri tiszta jövedelemre. Ugyanakkor cséplőgép tulajdonosok, kocsmárosok, hentesek, vagy más, vállalkozásból jövedelemmel rendelkezők, alkalmazottakkal dolgozók is felkerülhettek a listákra.

Az első kuláklisták 1948-ban készültek, akkor még adóösszeírásnak álcázva. A későbbi években újabb listák készítésével frissítették, módosították az adatokat. 1949-ben Szolnok megyében 5081 kulákot írtak össze, akikre büntető jellegű pótadót is kivetettek, az állami hitelekből pedig kizárták őket. A kulákként kezelt gazdákat nem csak a terménybeszolgáltatással, hanem sokszor szándékosan betarthatatlan rendeletekkel, ÁVH-s házkutatásokkal, termények elkobzásával, erőszak alkalmazásával is zaklatták, gyermekeiket pedig nem engedték egyetemre, olykor középiskolába sem.

A tekintélyesebb gazdálkodókat azzal zsarolták, hogy ha segítenek a tsz-szervezésben, leveszik őket a kuláklistáról. Azok közül, akik nem álltak kötélnek, sokakat letartóztattak a tsz elleni izgatás gyanújával. Ám később a tsz-be belépőket is megvádolhatták azzal, hogy rossz tanácsokkal igyekeztek belülről bomlasztani a szövetkezetet, szabotálni a termelést.

Az osztályharc jegyében a bíróságok közvetlen pártutasításra hoztak felettük ítéleteket. A perbe fogottak egy része pénzbírságban, avagy börtönbüntetésben részesült, másokat családjukkal együtt kitelepítettek a Hortobágyra, az ott működő tizenkét munkatábor valamelyikébe. Földjeiket végül akár ki is sajátíthatták, vagyonukat elkobozhatták. Ezzel párhuzamosan Budapestről tizenötezer „reakcióst” telepítettek vidékre, többnyire kulákcsaládokhoz költöztetve és így kényszertársbérletre kényszerítve őket. A kommunista rendszer eszköztárában a példás büntetések a megfélemlítést, a bűnbakgyártást, a falu korábbi elitjének felszámolását célozták.

A párt szócsöveként funkcionáló sajtó is a kuláküldözés szolgálatába állt. A Ludas Matyiban például az 50-es évek elején jelent meg „Kulák Kelemen” és „Zsíros Péter” ellenszenves, kifigurázott alakja. A kulák mindig a termelést szabotáló, beszolgáltatási kötelezettségének eleget nem tevő, terményt rejtegető, feketéző figuraként jelent meg, aki rémhíreket terjesztett. Ha egy kulák igyekezett magát kedvező színben feltüntetni, úgy a kommunista hatalom szemében ez is csak bomlasztó tevékenységének álcázását célozhatta, akivel szemben így még fokozottabb éberségre volt szükség.

Az üldöztetések hatására rengeteg kulák család döntött úgy, hogy felhagy a mezőgazdasági termeléssel és a városokban, az iparban keres lehetőséget a boldogulásra. Bár 1953-ban a Nagy Imre kormány megszüntette a kuláklistákat, az üldöztetésük mégsem ért véget. Az ellenük hozott ítéletek száma ugyan csökkent, súlyosságuk azonban megmaradt. Helyzetük csak az 1956-os forradalom után, leginkább a 60-as évektől enyhült, mivel a kiépülő Kádár-rendszer már igényt tartott a kulákság szakértelmére a tsz-ek újjászervezésében.

Megyénkben még 2002-ben emeltek kopjafát Karcagon a kommunista diktatúra parasztáldozatainak emlékére.

 

 

Ajánlott irodalom:

http://www.origo.hu/tudomany/20120326-kulak-kommunistak-parasztuldozes-rakosi.html

http://hvg.hu/_tudomany/20120218_hortobagyi_munkataborok

http://magyarhumor.network.hu/blog/magyar-humor-hirei/a-ludas-matyi-folyoirat-tortenete-1-resz

http://mno.hu/osoktere/a-kulakuldozes-1096744

http://epa.oszk.hu/02200/02295/00016/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2008_besenyi.pdf

 

A BOLDOGBT Egyesület kiadásában várhatóan 2013 szeptemberében, a kitelepítések megszüntetésének 60. évfordulójára jelenik meg volt kolléganőnk, Papp Izabella összeállításában a Törvényen kívül – Budapesti kitelepítettek Jászboldogházán című kötet. A kiadvány megjelenésről és esetleges előjegyzésről a pappizabella@invitel.hu e-mail címen lehet érdeklődni.

 

Kuláklisták települések szerint:

 

 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo